eldorádó A: 1801 Eldorádót (MNy. 68: 325) J: ’bizonyos emberek v. állatok számára kiemelkedően alkalmas v. előnyös hely; aranyban bővelkedő mesebeli ország | Eldorado’
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. Eldorado; ang. El Dorado; fr. eldorado; sp. El Dorado; stb.: ’eldorádó’. A spanyolból terjedt el [< sp. el (pais) dorado ’az aranyozott (ország)’ < sp. dorar ’aranyoz’]. Az elnevezés a 17. sz.-i spanyol hódítóknak azzal a hiedelmével függ össze, hogy Dél-Amerika északi részének belsejében van valahol egy aranyban és drágakövekben bővelkedő ország. ⇒⌂ A magyarba elsősorban a németből került át. ⌂ A (R.) eldorádita ’eldorádói lakos’ (1787: NSz.) a magyarban keletkezett az →izraelita, szibarita ’élvezeteknek élő, elpuhult ‹személy›’ (1583: Nyr. 95: 474) stb. analógiájára.
☞ TESz.; Nyr. 92: 224; EWUng.→ trádor