eksztázis A: 1806 ecstasissal (Nszt.); 1804 extazissaibúl (Nszt.); 1893 Eksztázis (PallasLex.) J: 1 1806 ’〈vallásos〉 elragadtatás | 〈religiöse〉 Verzückung’ (↑); 2 1830 ’lelkesültség, rajongás | übermäßige Begeisterung’ (NSz.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. ecstasis ’eszméletlenség; önkívület’, (e.) ecstasis, extasis ’vallásos elragadtatás, önkívület’ [< gör. ἔκστασις ’eltávolítás, elmozdítás; önkívület, révület’]. ≋ Megfelelői: ném. Ekstase; fr. extase; stb.: ’eksztázis’. ⌂ A szó végi s-hez vö. →április, dózis stb. Ma inkább csak a 2. jelentésében használatos.
☞ TESz.; EWUng.→ státus