eke A: 1331 Ekeemezo [hn.] (Györffy: ÁMTF. 3: 552); 1332–1337 Ekemezev [hn.] (Györffy: ÁMTF. 3: 552); 1395 k. ekew (BesztSzj. 451.); 1541 ekire (Sylvester: ÚT. 1: 98) J: 1 1331 ’szántásra használatos mezőgazdasági eszköz | Pflug’ # (↑); 2 1596 ’ekealja 〈mint régi földmérték〉 | Pflug 〈altes Feldmaß〉’ (OklSz.)
Csuvasos típusú ótörök jövevényszó. | ≡ Csuv. aka ’eke’ [< csuv. ak- ’vet; szánt’]. Vö. még ujg. äk-; oszm. ek-; stb.: ’megműveli a földet, szánt, vet’. ⌂ A magyarba átkerült alak*äkäγ lehetett; a szóvéghez vö. →bölcső, →seprő, ill. →fene, szülő ~ szüle (→szül) stb. – A 2. jelentés esetleg önállósulással keletkezett az ekeföld ’akkora földterület, amekkorát egy ekével meghatározott idő alatt fel lehet szántani’ (1639: NySz.) összetételből.
☞ MNy. 3: 157; Gombocz Z.: BTLw.; TESz.; Balassa I.: Eke 174; AOH. 29: 286; Ligeti: TörK. 47; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.