egyszersmind A: 1495 e. eǵʒo̗rſmínd (GuaryK. 22) J: ‹hsz› 1 1495 e. ’egyúttal; egyszerre | zugleich, gleichzeitig; gemeinsam’ (↑); 2 1552/ ? ’rögtön, hirtelen | plötzlich’ (HoffgreffÉn. o3b), 1599 ’ua.’ (SzT.) | ‹ksz› 1736 ’ezenkívül | außerdem, gleichfalls’ (SzT.)
Összetett szó. | ⌂ Az egyszer (→egy) + s (→és) + →mind ’mind együtt; egyformán, éppúgy’ szervetlen összetétele. Az s kapcsolatos kötőszó arra utalhat, hogy az 1. és a 3. tag eredetileg mellérendelő volt. Az összetételi tagok mondatbeli tapadásával jött létre. A határozószói 2. jelentés keletkezéséhez vö. egyszerre ’hirtelen’ (→egy). Kötőszóként ellentétes mellérendelő viszonyban használatos; vö. ugyanakkor (→ugyan-).