egyez ∆ A: 1785 eggyezni [sz.] (NySz.) J: ’üt, megver | schlagen, prügeln’
egyel × A: 1838 Egyelni [sz.] (Tsz.); nyj. mögėgygyelték (Nyr. 1: 415) J: ’üt, megver | schlagen, prügeln’
Belső keletkezésű szócsalád, valószínűleg származékszók. | ⌂ Az alapszó az →egy ’azonos, egyforma’ lehet. A szavak végződése a -z, ill. -l igeképző. Az alapszó és a képzők viszonya tisztázatlan, de a következő jelentésváltozással számolhatunk: ’ütéssel simít, lapít’ > ’üt, ver’. A jelentésekhez vö. egyenget (→egyenes), lapogat (→lappan). ∼ Ugyanebből az alapszóból azonos igeképzőkkel, de más jelentésfejlődéssel keletkezett: egyel ’különféle kapásnövények ‹pl. répa› veteményét úgy ritkítja, hogy egy bokorban csak egy növény maradjon’ (1885: Nyr. 14: 527); egyez ’ua.; palántákat a keltetőágyból egyenként kiültet’ (1885: Nyr. 14: 527); mindkettő tájszóként él.
☞ TESz. egyel¹ a., egyel² a.; EWUng.→ egy