egyes A: 1138/ ? Egus [szn.] (MNy. 32: 132); 1372 u./ egyeſſeges [sz.] (JókK. 72); 1416 u./¹ eggèſehèd [sz.]; mėgèggèſo̗l [sz.] (BécsiK. 4, 89); nyj. ëgyës (ÚMTsz.) J: ‹mn› 1 1372 u./ ’egyetértő; békés | einträchtig; friedlich’ (); 2 1508 ’különálló, magányos; egyedüli, egyetlen | einsam; einzig’ # (DöbrK. 18); 3 1582 ’azonos, egyező; hasonló | identisch; ähnlich’ (NySz.); 4 1585 ’egyszerű; együgyű | einfach; einfältig’ (Cal. 981); 5 1605 ’egyöntetű, egyforma; egységes | einheitlich; einig’ (SzT.); 6 1780 ’némely; bizonyos | mancher; gewisser, einige’ # (Nszt.) | ‹fn› 1 1780 ’legkisebb helyi értékű egység, ill. ennek megfelelő helyi érték | Einer 〈als Stellenwert〉’ (Nszt.); 2 1864 ’az 1-es számjegy | Eins 〈Zahl〉’ # (CzF.); 3 1878 ’(a legjobb, ill. legrosszabb) iskolai osztályzat | Schulnote Eins’ # (Nszt.); 4 1901 ’egyéni versenyszám 〈a sportban〉 | Einzel 〈im Sport〉’ (Nszt.) Sz: egyesség 1372 u./ [sz.] ’egyetértés, beleegyezés | Eintracht, Einverständnis’ (); 1587 ? ’megállapodás | Vereinbarung’ (SzT. egyezség a.); 1790 ’ua.’ (MNy. 65: 283) | egyességes 1372 u./ ’egyöntetű, egyforma; egységes | gleich; einheitlich’ () | egyesül 1372 u./ egyeſewltetet [sz.] (JókK. 9) | egyesület 1416 u./¹ eggèſo̗lètièꝛt ’〈(házas)párként〉 egyesülés | Vermählung’ (BécsiK. 53); 1813 ’egység, összhang | Einheit’ (Nszt.); 1815 ’társulás, testület stb. | Verein’ (Szily: NyÚSz.) | egyesít 1416 u./¹ eggèſehèd magadat ’csatlakozik vkihez | sich jmdm gesellen’ (BécsiK. 4); 1416 u./² ’össze-, egybekapcsol’ (MünchK. 46ra)

Származékszó. |  ⌂  Az →egy számnévből keletkezett az -s melléknévképzővel; vö. hármas (→három), kettes (→két) stb. Az egyesség ’megállapodás, megegyezés’ jelentése az →egyezik hatására keletkezhetett. Az egyesület származék eredeti jelentésében elavult, újabb jelentésekkel a nyelvújítás elevenítette fel.

EtSz. egy a.; Bárczi: SzófSz.; TESz.; MNy. 65: 278; EWUng. egy