egyembelű † A: 13. sz. közepe/ egembelu (ÓMS.) J: ’együtt | zusammen, beisammen’

egyembe ∆ A: 1372 u./ egÿenbe (JókK. 41); 1416 u./¹ egembè, egèmbè (BécsiK. 7, 148) J: 1 1372 u./ ’együtt, együttesen | zusammen’ (↑); 2 1416 u./¹ ’kölcsönösen | gegenseitig’ (BécsiK. 7); 3 1416 u./¹ ’egybe, össze | zusammen 〈Richtungsbestimmung〉’ (BécsiK. 148); 4 1416 u./³ ’egyszersmind | zugleich’ (AporK. 64)

egyemben ∆ A: 1493 k. egyemben (FestK. 140); 1557 Igyemben (RMKT. 5: 169); 1784 eggyembenn (Baróti Szabó: KisdedSz. 22); nyj. ëggyemben-ëggy (MTsz.) J: ’együtt, együttesen | zusammen’

A szócsalád legkorábbi tagja, az egyembelű összetett szó. |  ⌂  Az →egyen + belű (a →bele változata) összetétele. Eredetileg névutós szerkezet volt ’össze ‹irányhatározóként›; azonos módon’ jelentésben.

Az egyembe rövidülés. |  ⌂ 

Az egyemben képzés. |  ⌂  Mindkét szó hasonlóan a fentiekhez, ugyancsak névutós szerkezetekre visszavezethető összetétel, amelyekben a második tagként szolgáló névutó megrövidült s határozóraggá alakult. Hasonló fejlődéshez vö. →bele, →benne. – Az egyembe és egyemben megszilárdult ragos alakulatként is keletkezhettek a második tag határozóraggá alakulását követően.

☞ UngJb. 3: 39; TESz.; MNy. 67: 130; Benkő: ÁrpSzöv. 282; EWUng.→ bele, egyen