egyedül A: 1416 u./¹ egèdo̗l (BécsiK. 78); 1519 k. eǵedӳul (DebrK. 461); 1546 Egyedyl (SzT.); 1609 eggyedul (SzT.); 1882 ögyedül (Bálint: SzegSz.); nyj. ëdedűl (ÚMTsz.) J: ‹hsz› 1416 u./¹ ’magányosan, társtalanul; egymagában, önmagában | einsam, alleinstehend 〈als Adv.〉; allein, für sich’ # (↑) | ‹partikula› 1546 ’csak, csupán; kizárólag | nur; ausschließlich’ (↑) Sz: egyedüli 1818 k. egyedüli (Nszt.)
Megszilárdult ragos alakulat. | ⌂ A (R.) egyed ’az egyetlen, az egyedüli’ (→egy) főnévből keletkezett az -ül állapothatározó-raggal. Partikulaként gyakran a →csak partikulával együtt fordul elő. ∼ Idetartozik a -t módhatározóraggal keletkezett (N.) egyedütt ’egyedül; nőtlen v. nem férjes ‹ember›’ (MTsz.). – Ikerszóként idetartoznak még: egyes-egyedül ’magányosan, teljesen egyedül’ (1639: SzT.); (N.) egyedes-egyedül ’teljesen egyedül’ (MTsz.).