egzecíroz ∆ A: 1728 exerceroztattya [sz.] (MNy. 79: 125); 1746 exercirozzák (NSz.); 1773 Execiroztak (SzT.); 1780 exercéroz (D. Éltes: FrSz. 54); 1782/ Exercírozni [sz.] (NSz.); 1834 egzeczérozni [sz.] (NSz.); 1834 ekzeczérozz (NSz.); 1848/ egrecérozni [sz.] (NSz.); 1872 egreczirozástól [sz.] (NépkGy. 2: 182); 1881 egzercírozni [sz.] (Nszt.) J: 1 1728 ’gyakorlatoztat | Soldaten einüben lassen’ (↑); 2 1782 ’gyakorlatozik | 〈militärische〉 Übungen machen’ (Nszt.) Sz: egzecíroztat 1797 exercéroztatnak ’kiképzésben részesül | einüben lassen’ (NSz.); 1853 ’fölényes parancsolgatással irányít | (mit jmdm) herumkommandieren’ (Nszt.)

Német jövevényszó. |  ≡  Ném. exerzieren, (B.) eksətsíən: ’kiképez; gyakorol’ [< lat. exercere ’mozgásba hoz, hajt; gyakorol; fegyverforgatásra kiképez’].  ≋  Megfelelői: fr. exercer ’gyakorol; gyakorlatoztat; folytat, űz ‹tevékenységet›’; szbhv. egzercirati ’gyakorol; gyakorlatoztat’; stb.  ⌂  A magyar alakváltozatok az ausztriai német katonai nyelvből történt többszörös átvételre utalnak. Ma főleg az egzercíroztat származék él az 1853-ból adatolható jelentésében.

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.