egzaltált A: 1811–1820 exaltalt (Nszt.); 1814 exaltált (Nszt.); 1889 ekzaltált (NSz.); 1912 egzaltált (Nszt.) J: 1 1811–1820/ ’szertelen, szenvedélyes | exaltiert, leidenschaftlich’ (↑); 2 1814 ’magasztos | (hoch)erhaben’ (↑); 3 1912 ’hóbortos, bolondos | närrisch, verschroben’ (↑)
Német jövevényszó. | ≡ Ném. exaltiert ’feszült, túlzó, rajongó’ [< ném. (R.) exaltieren ’túlzottan rajong’ < fr. exalter ’magasztal, dicsőít; föllelkesít’, ez a lat. exaltare ’fölemel, fölmagasztal’ szóra megy vissza]. ≋ Megfelelői: ang. exalted; ol. esaltato; stb.: ’egzaltált’. ⌂ Alaktani tekintetben befejezett melléknévi igenévről van szó. ∼ A (R.) egzaltál ’fölmagasztal’ (1835: Kunoss: Gyal.) esetleg elvonás az egzaltált-ból, de származhat a latin igéből (↑) is.
☞ TESz.; EWUng.→ alt