égtáj A: 1792 Ég-táj (Baróti Szabó: KisdedSz. Táj a.) J: 1 1792 ? ’világtáj | Himmelsrichtung’ # (), 1800 ’ua.’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 2 1794 ’éghajlat | Klima’ (NSz.)

Német mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. |  ≡  Vö. ném. Himmelsgegend ’égtáj, világtáj’ [a lat. regio caeli ’ua.’ alapján].  ≋  Megfelelői: ang. quarter of the heavens; fr. région du ciel; stb.: ’ua.’.  ⌂  A magyarban: →ég² + →táj összetételi tagokból. A 2. jelentés metonímia.

TESz.; EWUng. ég², táj