egész A: 13. sz. második fele/ egeſſege [sz.] (GyS.); 1372 u./ egeʒ (JókK. 91); 1380 k. Egyʒ (KönSzj. 47.); 1416 u./¹ èģezec (BécsiK. 175); 1513 eǵǵessego̗sse [sz.] (NagyszK. 12); 1541 eghiſſz (NyK. 38: 32) J: ‹mn› 1 13. sz. második fele/ ’egészséges | gesund’ (↑); 2 1416 u./¹ ’ép; teljes | unversehrt; ganz’ # (↑); 3 1495 k. ’összes | gesamt’ # (PiryH. 4); 4 [határozói értékben] 1580 ’teljesen; meglehetősen | völlig; ziemlich’ # (SzT.) | ‹fn› 1577 ’összetartozó dolgok teljes egysége | Ganzes’ # (Aritm. E2b) Sz: egészség 13. sz. második fele/ (↑) | egészséges 1513 (↑) | egészségtelen 1585 Egességtelen (Cal. 541) R: egészlen 1372 u./ egeʒlen ’teljesen, egészen | gänzlich 〈Adv.〉’ (JókK. 24) | egészen 1372 u./ egeʒen ’épen, sértetlenül | unversehrt 〈Adv.〉’ (JókK. 19); 1525/ ’teljesen, maradéktalanul | gänzlich 〈Adv.〉’ (TörtTár 1908: 82)

Bizonytalan eredetű, esetleg alán jövevényszó. |  ≡  Vö. osz.  (K.) ægas, (Ny.) ægas, igas ’egész, teljes; egészséges; eleven’ [< osz. æ- [tagadó prefixum] + kas- ’mérsékel, csökkent’ összetétele].  ⌂  E származtatásnak az a nehézsége, hogy az alán megfelelők alapján várható szó belseji nyílt *ē helyett zárt é áll. A melléknévi 1., de esetleg a 2. is az alánból származik, a többi pedig a 2. jelentés alapján keletkezett.

☞ Munkácsi: ÁKE. 633; Sköld: OssLw. 18; EtSz.; TESz.; MSFOu. 151: 258; EWUng.