egál A: 1835 Egal [es. nem m.] (Kunoss: Gyal.); 1888 egál (Nszt.); 1893 Égal (PallasLex.) J: 1 1835 ? ’egyenlő 〈összeg〉 | gleich 〈Summe〉’ (↑), 1888 ’ua.’ (Nszt.); 2 1888 ’mindegy, közömbös | einerlei, gleichviel’ (↑); 3 1911 ’döntetlen 〈a sportban〉 | unentschieden 〈im Sport〉’ (Nszt.)
Német jövevényszó. | ≡ Ném. egal ’egyenlő, egyforma; mindegy, közömbös’ [< fr. égal ’ua.’ (lat. aequalis ’sima, egyenletes; egyforma, azonos’)]. ≋ Megfelelői: sp. igual; szbhv. egal; stb.: ’egyenlő; mindegy’. ⌂ A szó ma főleg az egálban van ’döntetlen ‹a sportban›; egyforma helyzetben van’ (1924: PNapló 1924. júl. 2.: 8) szószerkezetben fordul elő. ∼ Idetartozik: egalizál ’egyenletessé tesz, egyenget’ (1857: Nszt.), ’(ki)egyenlít ‹a sportban›’ (1909: Nszt.), ez a ném. egalisieren ’ua.’ [< fr. égaliser ’ua.’] átvétele.
☞ TESz.; EWUng.