edény A: 1372 u./ edenyukben (JókK. 132); 1416 u./¹ èdeṅ, èdėnėchėz (BécsiK. 266, 4); 1541 edińit (NyK. 38: 32) J: 1 1372 u./ ’folyékony v. szóródó anyag, főleg étel tartására, készítésére, hordására való tárgy | Gefäß, Behältnis’ # (↑); 2 [főleg többes számban] 1577 k. ’élő szervezetben a nedvet továbbító csövecske | Gefäß 〈Anat〉’ (NyIrK. 25: 174); 3 1585 ’dobozféle | Schachtel’ (Cal. 3); 4 1590 ? ’eszköz | Gerät’ (NySz.), 1604 ’ua.’ (Szenczi Molnár: Dict. Alutámen a.); 5 1754 ’hordó | Faß’ (SzT.); 6 1772 ’egy fajta vízi jármű | Boot’ (NSz.); 7 1872 ’bútor | Möbel, Schrein’ (Nyr. 1: 232); 8 1875 ’szekér | Fuhrwerk’ (Nyr. 4: 85)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  A 2. jelentés a lat.  (tud.) vas ’vér- és nyirokedény’ hatására keletkezhetett. A főleg bibliafordításokban előforduló 4. jelentéshez vö. héber kᵉlī ’eszköz, dolog; szerszám; stb.’; arámi mān ’edény; eszköz, holmi’. Az 5. és 7. jelentés tartályok és egyes bútorok tároló szerepével magyarázható. A 6. jelentéshez vö. fr. vaisseau; or. судно; stb.: ’hajó; edény’.

☞ EtSz.; MNy. 30: 183; TESz.; EWUng.