édeleg [1] A: 1805 édelëg, édelg (NSz.) J: 1 1806 ’ténfereg, őgyeleg; andalog | müßig herumgehen; träumerisch herumirren’ (↑); 2 1806 ’nyájaskodik; szerelmesen enyeleg vkivel | schöntun; verliebt schäkern’ (Nszt.); 3 1810 ’leselkedik, lesben áll | auf der Lauer liegen’ (NSz.); 4 1823 ’elmereng vmin | 〈nostalgisch, melancholisch〉 nachsinnen’ (Nszt.); 5 1837 ’élvezetet lel vmiben | genießen, sich vergnügen’ (Nszt.)

Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. |  ⌂  Az alapszó az →édes tövével azonos. Ezt az alapszót az →édes vagy az éde, édi (→édes) szavakból következtették ki. A szó végződése a valószínűleg analógiásan használt -leg gyakorító képző; vö. szédeleg (→szédül), →tévelyeg stb. Ma a szó főleg a 2. jelentésben ismert, ennek kialakulását az →élv is befolyásolhatta. Az 1. és 3. jelentés keletkezésében ’megízlel’ → ’szimatol’ → ’körülszimatol, ólálkodik, leskelődik’ változássorral lehet talán számolni.  ⌘  Nyelvújítási szó.  ∼  Idetartoznak: édeget ’csalogat, csábít’  (1758: NSz.); édelkedik ’ólálkodik; áskálódik’  (1767: NSz.); édel ’ízlel’  (1836/: NSz.).

☞ EtSz. édelkedik a., édes a.; TESz.; EWUng.→ édes