ecset A: 1480 ? Eczethes [sz.] [szn.] (OklSz.); 1533 Echeth (OklSz.); 1792 Ötset (Baróti Szabó: KisdedSz.); nyj. ëcset (ÚMTsz.) J: 1 1533 ’kefe | Bürste’ (↑); 2 1604 ’sörtékből, szőrből stb. készült, festésre, pamacsolásra stb. használatos eszköz | Pinsel’ # (Szenczi Molnár: Dict. Penicíllum a.); 3 1638 ’gereben | Hechel’ (OklSz. vas-ecset a.); 4 1783 ’mácsonya | Karde (Dipsacus)’ (MNy. 12: 230) Sz: ecsetel 1590 el eczetellye ’(ki)kefél, (ki)fésül | bürsten’ (MFl.); 1814 ’színesen leír, ismertet | anschaulich erzählen’ (Nszt.)

Jövevényszó, valószínűleg szláv eredetű. |  ≡  Szln. ščet ’kefe’, (N.) ’mácsonya; cölöpzet’, (V.) scset ’ecset’; szlk. šteť ’sörte; gereben’; or.  (N.) щemь ’sörte; palánk’; stb. [tisztázatlan eredetű].  ⌂  Az e előtéthang szokatlan, mivel a szókezdő szláv šč helyén a magyarban általában cs szokott állni; vö. →csáva, →csuka stb. A 3. és 4. jelentés vagy valamelyik szláv nyelvből származhat, vagy pedig bizonyos funkciószerű hasonlóság alapján az 1. jelentésből a magyarban jött létre. A mácsonya horgas végződéssel borított virágzatát egykor takácsok, posztókészítők a szövet bolyhosítására, a szakadt szálak kifésülésére használták; vö. kárt² (→kártol).

☞ Nytud. 1: 44; Kniezsa: SzlJsz. 630; TESz.; EWUng.→ ecsel