eb-
ebadta × A: 1636 Eb atta [d-t] (OklSz.) J: ‹mn› 1636 ’hitvány; huncut | niederträchtig; spitzbübisch’ (↑) | ‹isz› 1787 ’〈enyhe káromkodás kifejezésére〉 | 〈zum Ausdruck eines milden Fluches〉’ (NSz.) Sz: ebadtaadtázik 1790/ ebattázni [sz.] ’bosszúsan káromkodni, szidalmazni | verärgert schimpfen’ (NSz.) | ebugatta × A: 1703 ebugattát (MNy. 61: 365) J: ‹isz› [az ~ugattát!] 1703 ’〈enyhe káromkodás kifejezésére〉 | 〈zum Ausdruck eines milden Fluches〉’ (↑) | ‹mn› 1710 ’haszontalan, mihaszna 〈személy〉 | nichtsnutzig, nichtswürdig 〈Person〉’ (TörtTár 1883: 383)
Összetett szavak előtagja, azonos az →eb szóval. | ⌂ Az ebadta utótagja az →ad -t képzős, befejezett melléknévi igenevéből + E/3. személyű, birtokos személyjelből jött létre. A szó keletkezése összefügghet azzal a babonás hittel, hogy az ördög kutya képében is megjelenhet. A →kutya ilyen szerepéhez vö. kutya ördög adta ’‹enyhe káromkodás kifejezésére›’ (1776: MNy. 65: 341). – Az ebugatta utótagja az →ugat -t képzős, befejezett melléknévi igenevéből + E/3. személyű, birtokos személyjelből keletkezett. Valószínűnek látszik, hogy az egykor igen pejoratív ebadta eufemisztikus elferdítéseként jött létre. A melléknévi jelentés az eredeti, az indulatszói szófaj másodlagos keletkezésű. Az alaktanhoz vö. angyalát (→angyal), teringettét (→teringette) stb.