dűlő [6] A: 1254/ dulew (OklSz.); 1344 Felddelew [hn.] (OklSz.); 1410 deley (OklSz.); 1632 deŏleŏn (SzT.); 1680/ Dŏllŏ (SzT.); 1769 düllő (OklSz.) J: 1 1254/ ’meghatározott nagyságú szántóföld; határrész | Ackerfeld; Flur(stück)’ (↑); 2 1638 ’szántóföldeket, határrészeket elválasztó szekérút | Ackerweg’ (Úriszék 670)
Származékszó szófajváltásának eredménye. | ⌂ A dűl ’fekszik, kiterjed’ (→dől) -ő képzős folyamatos melléknévi igenevének főnevesülésével keletkezett. A megnevezés antropomorf szemléleten nyugszik; hasonló alakulatokhoz vö. →déllő, →hordó stb. ∼ A szó korábban gyakran határozós szószerkezetben fordult elő; vö. 1422 Zalogosradelew [hn.] (OklSz.); 1432 Kezepredewlefelde [hn.] (MNy. 10: 40); stb. ⚠ Kevésbé valószínű az a magyarázat, amely szerint a dűlő a dűlőföld ’szántó(föld)’, dűlőút ’mezei út, dűlőút’ összetételekből keletkezett önállósulással.
☞ EtSz. dől a.; MNy. 43: 29, 49: 473; TESz.; EWUng.→ dől