dülled A: 1566 ki doͤllyede (NySz.); 1597 el doͤllet [d-t] (NySz.); 1604 Duͤlledoͤc (Szenczi Molnár: Dict. Intúrgeo a.); 1767 ki-dǘllyedek (Pápai Páriz–Bod: Dict. Prōcuro a.); 1790 dǘllöttek [d-t] (NSz.); 1825 düjjedt [sz.] (NSz.); 1844 dőlednek (NSz.); 1846 düledt [sz.] (NSz.); nyj. dűjed (ÚMTsz.) J: ’kiemelkedik | hervorstehen, hervortreten’
dülleszt A: 1680 duͤllyesztették ki (NySz. Dülleszt a.); 1787 düljesztgeté [sz.] (NSz.); 1790 Düllesztgették [sz.] (NSz.); 1816 Dűlleszteni [sz.] (NSz.); 1827 dőleszti (Nszt.); 1863 kidöllesztve [sz.] (NSz.) J: 1 1680 ’〈mellet, hasat〉 kidomborít | 〈Brust, Bauch〉 vorstrecken’ # (↑); 2 1779 ’〈szemét〉 kimereszti | glotzen’ (Nszt.); 3 1794 ’támaszt (vhova) | (an etw) lehnen’ (NSz.)
dülleszkedik A: 1750 duͤlyeſzkedem [▽] (Wagner: Phras. Subnitor a.); 1790 dö́lleſzkedve [sz.] (Nszt.); 1846 dülleszkedik (NSz.) J: ’vkire támaszkodik | sich an etw anlehnen’
Származékszók. | ⌂ A →dől ’fekszik, kiterjed; ferde helyzetbe kerül’ igéből keletkezett -d kezdő-gyakorító, -szt műveltető, ill. -szkedik visszaható képzővel. Az alaktanhoz vö. éled (→él¹), fülleszt (→fűt), →törleszkedik stb. A szó belseji ll ~ ly ~ lly hangváltakozáshoz vö. →felől, →fölül stb.