dübög A: 1731 döbögj (ItK. 12: 231); 1779 dübügő [sz.] (NSz.); 1785 dübögésnek [sz.] (NSz.); 1795 debegni [sz.] (NSz.); 1862 dėbėg (CzF.) J: 1 1731 ’lüktet, dobog 〈szív〉 | pochen 〈Herz〉’ (↑); 2 1772 ’fél; aggódik | sich fürchten; sich ängstigen’ (Nszt.); 3 1775 ’tompa, mély hangot ad | dröhnen’ # (NSz.)

döbben A: 1736 megdöbbentem (Nyr. 42: 162); 1792 Debbenni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1848 dübbengetett [sz.] (NSz.) J: 1 [főleg meg~] 1736 ’megrémül, megijed | bestürzt werden; erschrecken’ # (↑); 2 1808 ’〈szív〉 egyet üt 〈ijedtségtől, örömtől〉 | 〈Herz〉 eins schlagen 〈vor Schreck, Freude〉’ (NSz.); 3 1825 ’tompa, mély hangot ad | dröhnen’ (Nszt.) Sz: megdöbbent 1742 meg döbbentette (Szily: NyÚSz.) | döbbenet 1823 döbbenetnek (NSz.) | döbbenetes 1908 döbbenetesen (Nszt.)

dübörög [1] A: 1773 dübörgést [sz.] (NSz.); 1775 döbörögni [sz.] (Nszt.); 1779 dö́bö́rgö́ [sz.] (Nszt.); 1838 Döbölögni [sz.] (TudGyűjt. 6: 31); 1862 Dübereg (CzF.); nyj. dibërëg (ÚMTsz.) J: 1 1773 ’folyamatosan tompa, mély, döngő hangot ad | (anhaltend) dröhnen’ # (↑); 2 1838 ’fél | sich fürchten’ (↑); 3 1910 ’eredményesen, nagy hatásfokkal működik | effektiv wirken’ (Nszt.)

Onomatopoetikus eredetű szavak. |  ⌂  A tő a palatoveláris párhuzamosság alapján összefügg a →dobog szócsaládjának tövével. A végződés -g, -rög gyakorító képző, ill. -n mozzanatos képző. A ’fél, retteg; megijed, megrémül’ jelentés komplikációs jelentésváltozással keletkezett: a félelemtől a szív erősebben dobog. A szócsaládban jelentkező ü ~ ö váltakozás részleges szóhasadást eredményezett, amennyiben az ö-ző alakok inkább elvont jelentéseket hordoznak.

☞ MNy. 5: 9; EtSz.; Grétsy: Szóhas. 101; TESz.; EWUng.→ dobog, göbe²