dúz × A: 1647 duzá (NySz.); 1736 feldúzza (MonÍrók. 11: 357) J: 1 1647 ’felhúzza 〈az orrát〉 | rümpfen 〈die Nase〉’ (↑); 2 1784 ’haragszik; dúl-fúl | zornig sein; schäumen vor Wut’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 19); 3 1808 ’duzzad | (an)schwellen, sich vergrößern’ (Sándor I.: Toldalék)

duzzog A: 1697/ duzzogva [sz.] (MNy. 79: 125); 1830 e. duzzongva [sz.] (NSz.); 1839 duzongó [sz.] (NSz.); 1862 duzzagott (NSz.) J: 1 1697/ ’csendesen morgolódik; durcáskodik | leise murren; schmollen’ # (↑); 2 1808 ’duzzad | (an)schwellen’ (Sándor I.: Toldalék Dúzni a.)

A szócsalád alapja, a dúz valószínűleg onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  Feltehetőleg a kitüremkedés, duzzadás kifejezésére keletkezhetett. A tő a →duzzad szócsaládjáéval lehet azonos. Az elsődlegesnek tűnő 3. jelentés szótörténeti adatainál sokkal korábbi lehet, így a dúz akár a →duzzad szócsalád alapszava is lehet.

A duzzog származékszó. |  ⌂  A dúz-ból keletkezett gyakorító képzővel. A 2. jelentés lehet az eredeti.  ∼  Idetartozik a (R.) duzzaszkodik ’mérgelődik’  (1750: Wagner: Phras. Stomachor a.)

☞ MNy. 22: 210; TESz. duzzog a., duzzad a. is; EWUng.→ dudorog, duzzad