dús A: 1519 k. dusnak (DebrK. 212); 1527 dwzſaa (ÉrdyK. 395); 1566 dúsoknac (Heltai: Fab. 32) J: ‹fn› 1 1519 k. ’szenátor; oligarcha | Senator; Oligarch’ (↑); 2 1527 ’dózse | Doge’ (↑); 3 1566 ’gazdag ember | Reicher’ (↑) | ‹mn› 1 1527 ’gazdag, bővelkedő | reich’ # (ÉrdyK. 447); 2 1824 ’buján nőtt | üppig’ # (NSz.) Sz: dúsít 1838 Dúsít (Tzs.)
Olasz (É.) jövevényszó. | ≡ Ol. (mil.) dòṡ, (rom.) dös, (gen.) duxe [x = ž], (R. vel.) doxe, dóſe, – ol. doge: ’az egykori velencei és genovai köztársaság választott államfője’ [eredetéhez vö. →dózse]. ⌂ A magyarba átkerült alak a *duž volt. A végződéshez vö. →pajzs, →rizs stb. A szó végi s későbbi zöngétlenedéssel alakult ki. A főnévi 2. jelentés lehetett az eredeti, a többi jelentést a dózsék gazdagsága magyarázza.
☞ TESz.; NyK. 85: 209; EWUng.→ dózse