durcás A: 1633–1634 durczaskodasnak [sz.] (NySz.); 1669 durczás (NySz.); 1723 dúrczas (NySz.) J: 1 1633–1634 ’duzzogva dacoskodó | trotzig’ (↑); 2 1669 ? ’makacs, konok | hartnäckig’ (↑), 1788 ’ua.’ (Nszt.) Sz: durcáskodik 1633–1634 [sz.] (↑)

durca × A: 1757 durcza (NSz.) J: ‹mn› 1757 ’dacos; makacs | trotzig; hartnäckig’ (↑) | ‹fn› 1 1792 ’engedetlenség; makacsság | Ungehorsam; Starrsinn’ (Baróti Szabó: KisdedSz.); 2 1839 ’kenyér gyürkéje | Anschnitt bzw. Endstück des Brotes’ (MTsz.)

A szócsalád alapja, a durcás belső keletkezésű, valószínűleg származékszó. |  ⌂  Az alapszó a →dúc² ’gyürke; kinövés’ lehet, a végződés  -s melléknévképző. A szó belseji rc elhasonulással keletkezett egy korábbi hosszú szó belseji cc-ből. Az eredeti jelentése konkrét lehetett, és feltehetőleg a makacsság, az ellenállás testi jellemzőire utal: az erősen kiálló, előreugró arcra, állra, ill. ádámcsutkára. Hasonló jelentésösszefüggéshez vö. begyes(→begy), →gőgös stb.

A durca valószínűleg elvonás. |  ⌂  A durcás-ból keletkezhetett.

A szócsaládhoz még |  ≂  Tisztázatlan idetartozású a durca ’egy fajta pázsitfű, rizsfű’  (1807: MagyFűvészk. 102).

☞ MNy. 22: 211; EtSz.; Bárczi: SzófSz.; TESz.; EWUng.→ dúc²