dupla A: 1515 dupla (OklSz.); 1595 Dúpla (SzT. dupla-tafota a.); 1692/ Duflya (SzT. dupla-bársony a.); 1708 Dufla (Pápai Páriz: Dict. Tāphētum a.) J: ‹mn› 1 1515 ’finom, valódi | fein, echt’ (↑); 2 1552 ’kettős; kétszeres | doppelt; zweifach’ # (Heltai: Dial. C4b); 3 1667 ’ún. telt virágzat | voll 〈Blume, Blüte〉’ (Wagner: Phras. 3: 86); 4 1873 ’nagy adagnyi 〈rövidital v. feketekávé〉 | groß 〈Portion, besoners Spirituosen oder Mokka〉’ (Nszt.) | ‹fn› 1 1821 ’vminek a kétszerese | das Doppelte von etw’ (Nszt.); 2 1845 ’kétcsövű puska | Doppelbüchse’ (Nszt.); 3 1902 ’legfinomabb búzaliszt | Auszugsmehl’ (Nyr. 31: 107); 4 1947 ’nagy adag feketekávé | großer Mokka’ # (Nszt.) Sz: dupláz [főleg meg~] 1651/ Duplázzák (Zrínyi: MM. 2: 29)

duplum A: 1613 Dúplom (SzT.); 1634 Duplumot (MNy. 80: 123); 1733 Duplon (MNy. 83: 125); 1780 Dufflommal (SzT.) J: ‹mn› 1613 ’kettős; kétszeres | doppelt; zweifach’ (↑) | ‹fn› 1 1634 ’egy fajta adó | Art Steuer’ (↑); 2 1652 ’vminek a kétszerese | das Doppelte von etw’ (SzT.); 3 1733 ’duplatallér | Doppeltaler’ (↑); 4 1810 ’másodpéldány | Duplum’ (Nszt.)

Latin jövevényszók. |  ≡  Lat. duplus, -a, -um ’kettős, kétszeres’, (k.) duppla ’aranyérme’, (h.) dup(p)la ’vminek a kétszerese; kettős szövésű szövet’ [indoeurópai eredetű; vö. óind dvitā́; gör. διπλόος; stb.: ’kettős, kétszeres’] | lat. duplum ’vminek a kétszerese’, (k.) ’kétszeres ár’, (h.) ’másodpéldány’.  ≋  Megfelelői: ném. doppelt; ang. double; fr. double; stb.: ’kettős, kétszeres’; – ném. Duplum ’másolat, másodpéldány’.  ⌂  A szó belseji f-hez vö. →ciprus. A dupla szó jelentései közül a melléknévi 2. jelentés az eredeti. A duplum ma csak a főnévi 4. jelentésében használatos.  ∼  A (R.) toppel ’kettős, kétszeres’  (1544: OklSz.) a ném.  (kfn.) topel ’ua.’ átvétele.

☞ MNy. 6: 115; EtSz.; TESz.; EWUng.→ abajdoc, cérna, csimpolya, diploma, duett, duplet, flekk, pelenka, szimpla, tripla