dunszt A: 1879 dunsztja (Nszt.); 1901 duncos [sz.] (Nyr. 30: 541) J: 1 1879 ’sejtelem | 〈schwache〉 Ahnung’ (↑); 2 1880 ’befőtt | gedünstetes Obst’ (NSz.); 3 1912 ’durva liszt, derce; korpa | Grobmehl; Kleie’ (MNy. 8: 46); 4 1895 ’〈élelmiszer konzerválására alkalmazott〉 gőzölés, gőz | Dunst 〈als Konservierungsmittel〉’ (PallasLex.); 5 1959 ’párakötés | Dunstumschlag’ (ÉrtSz.)
Német (au.) jövevényszó. | ≡ Ném., (au.) Dunst ’pára, kigőzölgés; halvány sejtelem; finom dara’ [indoeurópai eredetű; vö. óind dhvanisati ’elpárolog, szétoszlik’; óe. szl. duchъ ’szellem; lehelet; fuvallat’; stb.]. Vö. még ném. Dunstumschlag ’párakötés, borogatás’, (au.) Dunstobst ’befőtt’. ⌂ Az 5. jelentéshez vö. dunsztkötés ’párakötés, borogatás’ (1901: SebMódsz. 592). ⊚ A szó a bizalmas nyelvhasználatban él.