dumál A: 1888 Dumálni [sz.] (Nszt.) J: 1 1888 ’beszél; fecseg, száját jártatja | reden; schwätzen’ (↑); 2 1915 ’magában zsörtölődik | nörgeln’ (Nyr. 44: 87); 3 1914 ’mellébeszél, hazudik | lügen’ (Nszt.)

duma A: 1897 dumának (Nyr. 26: 465) J: 1 1897 ’zálogcédulával való csalás | Schwindel mit dem Pfandschein’ (↑); 2 1913 ’beszéd; fecsegés | Rede; Geschwätz’ (Zolnay–Gedényi); 3 1924 ’hazugság | Lüge’ (Szirmay: TolvSz.)

A szócsalád valószínű alapjai, a duma cigány jövevényszó. |  ≡  Cig.  (balk.), (cseh), (h.) duma ’hang; beszéd’ [szláv eredetű; vö. blg. дyмa ’beszéd, szó; fecsegés; szöveg’; or. дyмa ’gondolat; (városi) tanács’; stb.].

A dumál valószínűleg származékszó. |  ⌂  A duma -l képzős származéka lehet. Ám azzal is számolhatunk, hogy a szbhv.  (N.) dùmati ’beszél, fecseg’ átvétele.

A szócsaládhoz még |  ∼  Idetartozik: duma ’orosz fejedelmi v. cári tanács; az orosz kétkamarás parlament alsóháza ‹1993-tól›’  (1893: PallasLex.), amely az oroszból (↑) származik, és ma főleg a politikai kommunikáció szava.

☞ MNy. 23: 205; Kniezsa: SzlJsz. 628; TESz. duma¹ a. is; EWUng.