dúl-fúl A: 1519 dwlnak fwlnak vala (JordK. 723); 1766/ durfult (NSz.); 1800 dúlly-fúlly [l-j] (Nszt.); nyj. dúj-fúj (Bálint: SzegSz.) J: ’mérgében lázong, forrong | vor Wut schnauben’

Összetett szó, ikerszó. |  ⌂  A →dúl ’pusztít, rombol’ + →fúl² ’fullad’ összetétele; keletkezésmódjához vö. →csetlik-botlik, →fúr-farag stb. A megnevezés arra utal, hogy a dühtől őrjöngő ember gyakran mindent felforgat maga körül, miközben szinte megfullad.

TESz.; EWUng. dúl, fúl²