dúl A: 1358–1359 Dulowpeturzewle [sz.] [hn.] (MNy. 16: 37); 1456 k. dulya vala [l-j] (SermDom. 1: 34) J: 1 1358–1359 ? ’pusztít; felforgat | verheeren, wüten; umstürzen’ # (↑), 1456 k. ’ua.’ (↑); 2 1358–1359 ? ’fosztogat | plündern’ (↑), 1519 ’ua.’ (JordK. 527); 3 1548 ’végrehajt; büntetésül lefoglal | vollziehen; pfänden’ (MNy. 12: 181); 4 1552 ’megzavar 〈gondolkodást〉 | verwirren 〈Geist, Sinne〉’ (Heltai: Dial. I3a); 5 [főleg fel~] 1770/ ? ’lelkileg felzaklat | aus der Fassung bringen, verstören’ # (NSz.), 1807 ’ua.’ (NSz.); 6 1772 ’haragos indulattal van; dúl-fúl | erzürnt sein; vor Wut schnauben’ (Nszt.) Sz: dúló 1358–1359 [hn.] ‹foly mn-i igenév› (↑); 1590 ’adószedő | Steuereinnehmer’ (SzT.); 1792 ’szolgabíró 〈a székelyeknél〉 | Stuhlrichter 〈im Szeklerland〉’ (Baróti Szabó: KisdedSz. dúlni a.) | dulakodik 1583 dulakodnak vala (SzT.)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  Esetleges tőigeként a magyar szókészlet nagyon régi eleme lehet.  ⚠  Ótörökből való származtatása téves.

☞ TESz. dulló a. is; StUASuppl. 1: 68; EWUng.→ dúl-fúl, dúvad, tülekedik