duhaj A: 1869 duhaj (Nszt.) J: ‹fn› 1 1869 ’kötekedő természetű, kicsapongó személy 〈rendszerint férfi〉 | ausschweifende Person 〈hauptsächlich Männer〉’ # (↑); 2 1872 ’tolvaj; zsivány | Dieb; Strauchdieb’ (Nyr. 1: 136); 3 1882 ’veszekedés; verekedés | Zänkerei; Schlägerei’ (Nyr. 72: 193) | ‹mn› 1873 ’féktelen; kicsapongó | ausgelassen; ausschweifend’ # (Nyr. 2: 93) Sz: duhajkodik 1881 duhajkodik (Nyr. 10: 380)
Származékszó egy fiktív tőből. | ⌂ A tő összefügghet a →dohog tövével. A végződés -aj névszóképző; vö. →zördül : zörej, →robog : robaj stb. A jelentések a veszekedő, kötekedő, féktelen emberek hangos, lármás viselkedése alapján függnek össze.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ dohog