dudorog ∆ [1] A: 1706 dudorgottunk (EWUng.); 1787 dúdorog (NySz.) J: 1 1706 ’guggol | kauern’ (↑); 2 1787 ’duzzad, puffad | schwellen’ (↑)

dudorodik A: 1785 fel dudorodott [sz.] (MNy. 65: 234); 1808 dundorodik [▽] (NSz.); 1828 dúdorodás [sz.] (NSz.) J: ’púposodik, kiáll | hervorschwellen, herausstehen’ #

dudorít ∆ A: 1813 dudoríttya [t-j] (NSz.) J: ’dülleszt | hervorquellen machen’

dudor A: 1831 ? dudor (Kreszn.); 1833 Dudor (Szily: NyÚSz.) J: ’domborodás, duzzanat | Schwellung, Geschwulst’ #

A szócsalád feltehető alapjai, az igék származékszók egy relatív fiktív tőből. |  ⌂  A relatív tő -r gyakorító képzővel keletkezett; vö. →hever, →habar stb. Az abszolút tő valószínűleg onomatopoetikus eredetű, és összefügghet a →dundi, ill. a →dúz szócsaládjának tövével. A végződések -g gyakorító, -dik gyakorító-visszaható és -ít műveltető képző.

A dudor elvonás. |  ⌂  Valószínűleg az igékből jött létre. Ugyanakkor nem zárható ki, hogy a dudor ugyancsak az abszolút tő származéka, amelynek végződése itt névszóképzőként szerepel. Hasonló funkcióhoz vö. →fodor.  ∼  Idetartozik: düdörödik ’kidagad, felpuffad’  (1792: Baróti Szabó: KisdedSz.), amely valószínűleg hangrendi átcsapással keletkezett a dudorodik-ból.

☞ EtSz. dudorodik a.; TESz. dudorodik a.; Kylstra-Eml. 17, 23; EWUng.→ dundi, dúz