duci A: 1786 dutzi-faros (NSz.); nyj. doci faros (ÚMTsz.); ducsi (ÚMTsz.) J: ‹mn› 1786 ’dundi, kövérkés 〈különösen gyermek v. nő〉 | dicklich, pummelig 〈besonders Kind oder Frau〉’ (↑) | ‹fn› 1 1839 ’dundi, kövérkés személy 〈különösen gyermek v. nő〉 | dickliche, pummelige Person 〈besonders Kind oder Frau〉’ (MTsz.); 2 1898 ’zsemle | Brötchen’ (Dobos: DiákSz.); 3 1898 ’elégtelen iskolai osztályzat | Note »ungenügend«’ (Dobos: DiákSz.)

Játszi szóalkotással keletkezett származékszó. |  ⌂  A →dúc² ’gyürke, kinövés’, ill.’egy fajta kalács’ szóból jött létre -i kicsinyítő képzővel. A megnevezés a kövér(kés) ember gömbölyűsége és a kenyér kerek vége közti hasonlóságon nyugodhat. A főnévi 2., 3. jelentés keletkezésében a hasonló hangalakú és jelentésű →buci analógiás hatásával számolhatunk. Ma leginkább melléknévként használatos.  ∼  A (N.) duci ’egy fajta (bélelt) kiskabát’  (1873: Nyr. 2: 184) feltehetőleg jelentéselkülönüléssel keletkezett a duci melléknévi és főnévi 1. jelentése alapján.

☞ Nyr. 62: 49; TESz. duci¹ a., duci² a. is; EWUng.