drót A: 1532 Droth, Drott (Mollay: NMÉr.); 1644–1671/ drótot (Kecskeméti W.: ÖtvK. 300); 1786 darót (NSz.); 1795 k. dorót (NSz.); 1833 k. Drat (NSz.); 1924 derót (Nszt.); nyj. dërót (ÚMTsz.) J: 1 1532 ’fémhuzal | Draht’ # (↑); 2 1864 ’elektromos vezeték, kábel | elektrische Leitung, Kabel’ (Nszt.); 3 1879 ’távíró | Telegraf’ (Nyr. 8: 276); 4 1915 ’nem publikus értesülés, figyelmeztetés | Warnung, Wink 〈im Arg.〉’ (Nszt.) Sz: drótos 1679 Drotos ‹mn› (SzT.); 1831 Drótos ’dróttal javító, foltozó vándoriparos | Draht- oder Rastelbinder’ (Kreszn.) | drótoz 1782 drótozáson [sz.] (NSz.)

Német  (baj.-osztr.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (baj.-osztr.) drât, drōt ’forgás, csavarás, sodrás; sodort fonal; fémhuzal’, (h. kor. úfn.) drot, drad ’(zsinórszerű) fémhuzal’, – ném. Draht ’ua.; távírókészülék, telefon; stb.’ [< ném. drehen ’csavar, sodor; cérnát sodor’]. A fémhuzal készítése 14. századi találmány, Nürnbergben folyt először ilyen tevékenység.  ≋  Megfelelői: szbhv. drot; cseh drát; stb.: ’fémhuzal’.  ⌂  A 3. jelentés vagy a németből származik, vagy a drótposta ’távíróberendezés; sürgöny’  (1858: NSz.) összetételből keletkezett önállósulással. A 4. jelentés metonímia a 3. jelentés alapján.  ∼  Idetartozik: dratva ’bőr varrására szolgáló szurkos fonál’  (1825: Bernolák: LexSl. 1: 499); ez a nyelvjárási szó a szlk. dratva ’ua.’ átvétele.

☞ EtSz.; TESz. dratva a. is; EWUng.