dromedár A: 1619 dromedarius [lat. -ius végződéssel] (MNy. 79: 124); 1783 Dromedár (Nszt.); nyj. dromëdár (Nyr. 29: 431) J: 1 1619 ’egypúpú teve | Dromedar’ (↑); 2 1872 ’idomtalan, nehézkes mozgású személy | Trampeltier 〈plumpe Person〉’ (Nszt.)
Vándorszó. | ≡ Ném. Dromedar; fr. dromadaire; ol. dromedario; szbhv. dromedar; szlk. dromedár; stb.: ’egypúpú teve’. Vö. még lat. (k.) dromedarius ’ua.’ [< lat. (k.) dromas ’(gyorsan) futó’ < gör. δρομάς ’ua.’]. ⇒⌂ A magyarba a latinból és a németből került át. ⌂ A 2. jelentés metafora.
☞ TESz.; EWUng.