dragonyos ∆ A: 1583 Dragonus [szn.] (Nyr. 89: 490); 1704 dragonyos (Nyr. 89: 490); 1753 Draganosnak (NSz.); 1768 Draganyas (SzT.) J: ’egy fajta lovas katona | Dragoner’

dragony ∆ A: 1621 dragonokkal (Horváth M.: NEl.); 1644 dragony (Nyr. 89: 489); 1653 dragánt (SzT.); 1661 draganyoknak (SzT.); 1672–1674 drágon (Horváth M.: NEl.); 1757 Daragony (MNy. 7: 277) J: 1 1621 ’egy fajta lovas katona | Dragoner’ (↑); 2 1789 k. ’lándzsa; hegyes tőr | Lanze; spitzer Dolch’ (Thaly: Adal. 2: 302); 3 1877 ’vállszalag | Schulterbinde’ (Nyr. 6: 88); 4 1893 ’pánt a kabát hátán | Rückenspange am Mantel’ (PallasLex.)

A szócsalád alapja, a dragony vándorszó. |  ≡   Ném.  (kor. úfn.) dragon ’egy fajta könnyű lőfegyver; gyalogos, ill. lovas katona’; fr. dragon ’(tűzokádó) sárkány; gyalogos, ill. lovas katona’, (R.) ’zászló’; ol.  (R.) dragone ’dragonyos’; szbhv. dragon ’ua.; pánt a kabát hátán’; cseh dragoun ’dragonyos’; stb. Forrása a gör. δράκων ’sárkány’. A franciából terjedt el.  ⇒⌂  A magyarba német és olasz, esetleg francia közvetítéssel került át.

A dragonyos származékszó. |  ⌂  A dragony-ból keletkezett -s melléknévképzővel; vö. furmányos (→furmány), markotányos (→markotány) stb.

A szócsaládhoz még |  ∼  Idetartozik: (R.) dragonér ’könnyűlovas’  (1648: ItK. 87: 194), amely a ném. Dragoner ’ua.’ átvétele.

☞ EtSz.; TESz. dragony a.; EWUng.→ drákói, kígyótráng, tárkony