dőzsöl A: 1552 déſelnec, doͤsoͤltél (Heltai: Dial. E6b, D2a); 1783 dezselést [sz.] (NSz.); 1785 désülöttek (MNy. 12: 131) J: 1 1552 ’mulatozik, tivornyázik; részegeskedik | zechen; dem Trunk ergeben sein’ (↑); 2 1604 ’lakomázik, vendégeskedik; sokat eszik | schmausen; viel essen’ # (Szenczi Molnár: Dict. Coëpulones a.); 3 1820 ’dúskál vmiben | in etw schwelgen, in Hülle und Fülle haben’ # (Nszt.); 4 1833 ’henyél; időt veszteget | faulenzen; Zeit vertrödeln’ (TudGyűjt. 10: 77); 5 1860 ’nevetve évődik; ingerkedik, kötekedik | sich necken; Streit suchen’ (NSz.)

Német  (szász E.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (szász E.) dēžəln ’lármáz(ik), zajong’ [< ném.  (kfn.) dieʒen ’hangosan zeng; zúg’]. Vö. még ném.  (frank.) deischelen ’zajt csap, neszez’.  ⌂  A származtatást szótörténeti és szóföldrajzi érvek támasztják alá. A bizonyára eredeti magyar 1. jelentés metonimikusan keletkezett a német jelentés alapján. – A (R.) dőzs ’mulató, tivornyázó ‹személy›’  (1825: NSz.), ’dőzsölés, tivornya’  (1880: NSz.) elvonás a dőzsöl-ből.

☞ Nyr. 27: 13; TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.