dörzsöl A: 1562 meg törsölvén [✐] [sz.] (NySz. 3: 762); 1616 ? ghoͤrzoͤloͤdnek [sz.] (NySz. 3: 762); 1638 geőrzeőlte (SzT.); 1756 tor'zoͤltem (NSz.); 1766 dörsölgeted [sz.] (NSz.); 1792 Dörzsölni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.); nyj. tözzsöl (ÚMTsz.); dërzsël (Nyatl.) J: ’dörgöl, súrol | reiben’ # Sz: dörzsölődik 1616 ? (↑); 1784 ̈́törsölö́̈́dni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 74)

dörgöl A: 1577 k. megh ... deorgeͦlnÿ [sz.] (OrvK. 634); 1590 doͤrgeli (NySz.); nyj. dürgölnek (ÚMTsz.) J: ’vmit vmihez nyomva, szorítva ide-oda mozgat | reiben’ Sz: dörgölő(d)zik 1759 doͤrgoͤloͤdzhessen [sz.] (NSz.)

Belső keletkezésű szócsalád, keletkezésmódja azonban bizonytalan. |  ⌂  Valószínűleg származékszó a →tör ’porrá őröl’ szóból. A szó eleji t > d zöngésüléshez vö. →töm, →túr¹ stb. A jelentések alakulásához vö. →töröl. – De az is lehetséges, hogy a szócsalád tagjai fiktív tőből keletkezett származékszók. A tő feltehetőleg onomatopoetikus eredetű, és összefügghet a →döröcköl tövével. A szavak a súrolás, csiszolás hangját adják vissza. Ennek a magyarázatnak azonban jelentéstani nehézségei vannak. – A -zsöl, ill. -göl végződés gyakorító képző.

☞ EtSz.; MNy. 59: 159; TESz.; Benkő: FiktI. 115, 035; EWUng.→ döröcköl, tör