dőre A: 1064 Doͤre (Szenczi Molnár: Dict.); 1708 Dö́re (Pápai Páriz: Dict.) J: ’ostoba; bolond | albern; wahnsinnig’
Bizonytalan eredetű, esetleg német (feln.) jövevényszó. | ≡ Vö. ném. (kfn.) tōre, tōr, (kor. úfn.), (k.-ném.) dore, – ném. Tor: ’őrült ember’ [germán eredetű; vö. ang. (óang.) dysig; holl. (kholl.) dōsich; stb.: ’balga, oktalan’]. Vö. még ném. töricht, (kfn.) tœreht: ’együgyű, buta’. ⌂ A származtatás nehézsége az, hogy a magyarban nincsenek veláris alakok. Ez arra utalhat, hogy a hangrendi átcsapás talán már az átvételkor bekövetkezett.
☞ TESz.; NytudÉrt. 88: 98; Mollay: NMÉr.; EWUng.