dönt A: 1330/ dultes [sz.] [hn.] (MNy. 10: 40); 1416 u./¹ èl do̗ite (BécsiK. 175); 1519 el ... deÿthety [sz.] (JordK. 542); 1566 doͤté (NySz.); 1651 doͤntik (Nyr. 40: 404); 1788 dö́ltve [sz.] (Nszt.); 1817 dǘt (Horváth Á.: Magóg 375) J: 1 1330/ ’〈függőleges helyzetű tárgyat〉 eldőlni késztet; ferde irányba állít, tart, megtámaszt | umwerfen; schief stellen’ # (↑); 2 [főleg le~] 1416 u./¹ ’lerombol; elpusztít | niederreißen; verwüsten’ # (↑); 3 1566 ’ellök; leteper | abstoßen; niederwerfen’ (↑); 4 1608 ’kiborít; önt | ausstürzen; schütten’ # (NySz.); 5 1773 ’〈embert, állatot〉 megöl, leterít | jn od. etw niederschlagen, töten’ (Nszt.); 6 [főleg el~] 1774 ’határoz | entscheiden’ # (NSz.); 7 1774 ’bujtással szaporít, homlít 〈szőlészetben〉 | absenken 〈im Weinbau〉’ (NSz.) Sz: döntés 1330/ [hn.] ’(fa)kivágás | Fällen’ (↑); 1833 ’határozat | Entscheidung’ (Nszt.) | döntetlen 1832 döntetlen ‹mn› ’kérdéses, eldöntetlen | fraglich, unentschieden’ (Nszt.); 1860 ’győzelmet egyik fél számára sem hozó 〈eredmény a sportban〉 | unentschieden 〈im Sport〉’ (Nszt.); 1896 ‹fn› ’döntetlen állás, eredmény 〈a sportban〉 | Unentschieden 〈im Sport〉’ (MSakkAlm. 1: 154) | döntő 1789 döntő ‹foly mn-i igenév› (Nszt.); 1842 ‹mn› ’alapvető, meghatározó | entscheidend’ (Nszt.); 1903 ‹fn› ’versenynek v. versenysorozatnak az elsőséget eldöntő utolsó fordulója 〈a sportban〉 | Finale 〈im Sport〉’ (Bánhidi: Sportny. 224)

Származékszó. |  ⌂  A →dől ’süllyed; összeomlik’ szóból keletkezett műveltető képzővel. A szó belseji l ~ j hangváltakozáshoz vö. →fúl² : →fojt, →gyűlik : →gyűjt stb. A szó belseji n esetleg az ont (→omlik), →bont stb. hatására utal.  ∼  A (N.) döncöl ’hintáztat, himbál; taszigál; (le)nyom; stb.’  (1838: Tsz. Denczelni a.) valószínűleg a dönt gyakorító képzős származéka.

☞ EtSz. dől a.; TESz. döncöl a. is; Benkő: FiktI. 66, 173; EWUng.→ dől