döngöl A: 1244 Dengelechvyze [sz.] [hn.] (FNESz. Dengeleg a.); 1320 Dengeleg [sz.] [hn.] (Suciu: DicTr. 1: 360); 1603 ? Döngolo [sz.] [szn.] (OklSz.); 1708 Döngölni [sz.] (Pápai Páriz: Dict.) J: 1 1244 ? ’talajt v. más felszínt ütöget(ve tömörít, simít) | stampfen’ # (↑), 1708 ’ua.’ (↑); 2 1790 ’üt, ver | schlagen, prügeln’ (Nszt.); 3 1809 ’zörög, dübörög | poltern’ (SzT.) Sz: döngöleg 1244 [hn.] (↑); 1948–1951 ’domb, halom | Hügel’ (ÚMTsz.)

dönget A: 1719 ? döngetést [sz.] (OklSz.); 1761 doͤngetnek (NySz.) J: 1 1719 ? ’megrohamoz | stürzen 〈trans.〉’ (↑), 1790 ’ua.’ (Nszt.); 2 1761 ’döngő hangot kelt 〈ütéssel, dobbantással〉 | erdröhnen lassen’ # (NySz.); 3 1802/ ’talajt v. más felszínt ütöget(ve tömörít, simít) | stampfen’ (NSz.); 4 1804 ’üt, ver | prügeln, schlagen’ (Nszt.)

Származékszók. |  ⌂  Valószínűleg a →döng ’mély hangot ad, zúg’ szóból keletkeztek -l, ill. -t műveltető képzővel; az alaktanhoz vö. aszal (→aszik), ázt (→ázik) stb. Létrejöttük alapja a zúgás, dübörgés és a döngölés, ütögetés hanghatása közti hasonlóság lehetett.

☞ TESz. döng a.; EWUng.→ döng