döng A: 1509 Dengew [sz.] [szn.] (OklSz.); 1573 do̗ongónek [sz.] [hn.] (MNy. 62: 360); 1585 doͤngoͤk (Cal. 129); 1790 dönögése [sz.] (NSz.); nyj. drünɢ (Nyatl.) J: 1 1509 ? ’tompa, mély hangon szól | dröhnen’ # (↑), 1585 ’ua.’ (↑); 2 1509 ? ’zümmög, zúg | summen’ (↑), 1589 ’ua.’ (Balassi: Com. 328.); 3 1617 ’vki v. vmi körül sürgölődik | sich um jmdn zu tun machen’ (NySz.); 4 1814 ’énekel | singen’ (Nszt.) Sz: döngicsél 1814 döngicsél (Nszt.) – De vö. 1811 döngécsel (Szily: NyÚSz. Nyögdécselni a.)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A →dong palatális párja. A tő a →dünnyög tövével függ össze. A végződés -g gyakorító képző. A 3. jelentés metonímia a 2. jelentés alapján.