döf A: 1566 deffentoͤ [sz.] (NySz.); 1578 doͤfoͤlic vala [sz.] (Bornemisza: ÖrdKís. 164); 1736 dőffett (SzT.); nyj. düf (MTsz.) J: 1 1566 ’szúr | stechen’ # (↑); 2 1585 ’öklel | (mit Hörnern) stoßen’ # (Cal. 95) Sz: döföl 1578 (↑) | döföd 1742 doͤfoͤdéstoͤl [sz.] (NSz.) | döfköd 1833 Döfköd (Kassai: Gyökerésző 1: 465)
Ismeretlen eredetű. | ⌂ Képzőt nem tartalmazó, feltehető tőigeként bizonyára a magyar szókészlet legrégebbi rétegéhez tartozik. ⚠ Német származtatása jelentéstani okok miatt téves.
☞ EtSz.; TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.