dorong A: [1291–1294] ? Drung [szn.] (MNy. 22: 360); 1463 Dorongos [sz.] [szn.] (OklSz.); 1519 dorongokkal (JordK. 442); 1597 vas dorung (OklSz.); 1608 dŭrŭngh (MNy. 79: 512); 1662 durungh (MNy. 79: 512); 1833 Düring (TudGyűjt. 10: 77); 1861 döröng (MNyszet. 6: 322) J: 1 1463 ? ’rúd, vastagabb bot; bunkósbot | Stange, Prügel; Knotenstock, Keule’ # (↑), 1519 ’ua.’ (↑); 2 1861 ’vastag fatönk | dicker Baumstumpf, Holzblock’ (↑) Sz: dorongos 1463 [szn.] (↑) | dorongol 1808 Dorongolni [sz.] (Nszt.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Óe. szl. drǫgъ ’furkósbot’; szbhv.  (R.) drug ’rúd’; szlk. drúk ’ua.; furkósbot’; or.  (N.) дpюк ’ua.’; stb. [indoeurópai eredetű; vö. óész. germ. drangr ’a földből kiemelkedő kő’; ír dringim ’(fel)emelkedik, (fel)mászik’; stb.].  ⌂  A szó belseji n vagy arra utal, hogy a szó még a 10. sz. vége előtt, vagy pedig egy bolgáros szláv nyelvváltozatból a 12. sz. végéig került a magyarba; vö. →abroncs, →bolond stb. A palatális változatok hangrendi átcsapással keletkeztek.

☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 159; TESz.; EWUng.; H.Tóth-Eml. 383