dorombol A: 1641 dorombolással [sz.] (NySz.); 1781 drombolással [sz.] (NSz.) J: 1 1641 ’morog; mormog | murren, brummen’ (↑); 2 1781 ’〈macska〉 halk, mormogó hangot hallat | spinnen 〈Katze〉’ # (↑); 3 1833 ’lábával dobog; táncol | stampfen, trommeln; tanzen’ (Kassai: Gyökerésző 1: 451); 4 1833 ’dörömböl | poltern’ (Nszt.); 5 1854 ’hízeleg | schmeicheln’ (Nszt.); 6 1863 ’lobogva ég; duruzsol 〈tűz〉 | lichterloh brennen; leise prasseln 〈Feuer〉’ (Kriza [szerk.] Vadr. 398)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A tő összefügg a →durmol, →duruzsol stb. tövével. A végződés gyakorító képző. Az 5. jelentés eltávolodott a többitől, ez a jelentésátvitel a macska hízelgő dorombolása alapján érthető. ∼ A (R.) doromb ’civakodó, veszekedő feleség, házsártos szipirtyó; akadékoskodás’ (1782: Nszt.) elvonás a dorombol-ból.
☞ EtSz.; Nyr. 78: 420; TESz.; EWUng.→ doromb, dörömböz, durmol, duruzsol