dór A: 1784 Dorusok (NSz.); 1791 Dór (Nszt.) J: ‹fn› 1784 ’a peleponnészoszi félszigeten élt ókori görög törzs tagja | Dorier’ (↑) | ‹mn› 1791 ’a dórokkal kapcsolatos | dorisch’ (↑)
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. Dorer, Dorier; ang. Dorian; fr. Dorien; stb.: ’dór ‹ember›’. Vö. még lat. Dores [többes szám] ’ua.’ [< gör. Δωριεῖς [többes szám] ’ua.’]. ⌂ A dór alak a nemzetközi megfelelők tőalakjának hatására keletkezhetett, vagy esetleg a m. dórok többes számú alakból (< lat. Dores (↑)) történt elvonás eredménye; vö. →arab, →dán stb. A dórus változat a magyarban keletkezett latinosítással.
☞ TESz.; EWUng.→ nekidurál