domonkos A: 1570 Domonkos Barath (EWUng.); 1865 domokos ... barát (Babos: KözhSzt. domina a.) J: ‹mn› 1570 ’dominikánus, Domonkos-rendi | Dominikaner-’ (↑) | ‹fn› 1847 ’dominikánus, Domonkos-rendi szerzetes(nő) | Dominikaner(in)’ (Nszt.)

Köznevesülés egy magyar tulajdonnévből. |  ⌂  A Domonkos személynévből keletkezett [< lat. Dominicus  [szn.]: Domingo de Guzmán 1170–1221 szentté avatott spanyol szerzetes és rendalapító keresztnevének megfelelője]. A megnevezés a szent nevére utal. Az n nélküli domokos változathoz vö. →pénz, →soha stb. A domonkos eredetileg melléknév volt; a főnévi jelentés különböző jelzős szószerkezetekből önállósult: domonkos barát ’Domonkos-rendi szerzetes’  (1570: ↑); domonkos apáca ’Domonkos-rendi apáca’  (1876: Nszt.); stb.  ∼  Más megnevezése: dömés ’Domonkos-rendi; Domonkos-rendi szerzetes, apáca’  (1855: TörtTár 1855/I: 95): ez a mára elavult szó a Domonkos becéző alakjából, a Döme  [szn.]-ből -s melléknévképzővel keletkezett származékszó.

☞ TESz. dömés a. is; EWUng.→ dominikánus