domínium ∆ A: 1584 dominiuma (SzT.); 1593 dominiōval (MNy. 62: 370) J: 1 1584 ’tulajdonjog | Besitzrecht’ (↑); 2 1592/ ’birtok; tulajdon | Besitz; Eigentum’ (SzT.); 3 1669 ’földesúri hatalom | Gutsbesitzermacht’ (SzT.); 4 1710 ’birtok, uradalom | Domäne, Gut’ (Magyary-Kossa: OrvEml. 4: 36); 5 1915 ’a brit birodalom, majd nemzetközösség társországa | Dominion’ (Nszt.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. dominium ’hatalom, uralom vmi fölött; vminek a birtoklása’, (h.) ’ua.; tulajdonjog; birtok; ország, királyság’ [< lat. dominus ’úr; házigazda; birtokos; uralkodó’]. ≋ Megfelelői: ném. Dominium; ol. dominio; stb.: ’uralom, hatalom’. ⌂ Az 5. jelentés a ném. Dominion; ang. dominion; stb.: ’a brit birodalom, ill. nemzetközösség tagja’ hatására jött létre.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ dóm