dominál A: 1584 dominallion (SzT.); 1809 domináltatik [sz.] (Nszt.) J: 1 1584 ’ural vmit | beherrschen’ (↑); 2 1869 ’ural vmit; vezető szerepet játszik | beherrschen; führende Rolle spielen’ (NSz.); 3 1894 ’többségben, fölényben van | vorherrschen’ (Nszt.)

domináns A: 1854 Dominans [es. nem m.] (Heckenast: IdSzT.); 1833 dominans (Nszt.); 1888 domináns (Nszt.) J: ‹mn› 1 1854 ? ’uralkodó | (vor)herrschend’ (↑), 1833 ’ua.’ (↑); 2 1896 ’ötödik fokú 〈akkord〉 | Dominant- 〈zB. Dominantdreiklang〉’ (PallasLex.) | ‹fn› 1888 ’vmely hangsor 5.foka, ill. az arra épülő hangzat | Dominante 〈in der Musik〉’ (↑)

Latin jövevényszók. |  ≡  Lat. dominare ’uralkodik, ural vmit’, (k.) ’ura vminek; vmit birtokosként használ’, (h.) ’ua.; fölényben van’ [< lat. dominus ’úr; házigazda; tulajdonos; uralkodó’] | lat. dominans ’uralkodó’.  ≋  Megfelelői: ném. dominieren, dominant, Dominante; fr. dominer, dominant, dominante; stb.: ’dominál’, ’domináns’ [mn és fn].  ⌂  A dominál végződéséhez vö. →ágál, →dirigál stb. A domináns szó végi s-éhez vö. →ágens, →evidens stb. A domináns főnévi jelentése feltehetőleg német hatásra keletkezett.

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ csízió, dóm, dominikánus