domború A: 1193 ? Dumburou [hn.] (Smičiklas: CD. 2: 265); 1578 domború [✐] (Ethn. 24: 203) J: ’gömbölydeden, dombszerűen kiemelkedő | gewölbt, konvex’ #

domborodik A: 1577 k. domborodnak (OrvK. 335); 1604 Domborodom [▽] (Szenczi Molnár: Dict.) J: ’dombszerűen kiemelkedik | sich wölben’ #

domborít A: 1778 domboríttatik [sz.] (MNy. 15: 14) J: ’domborúvá tesz | wölben’

domborul A: 1792 domborúl (Baróti Szabó: KisdedSz. Domborodni a.) J: ’domborodik | sich wölben’

Fiktív tőből keletkezett származékszók. |  ⌂  A relatív tő -r gyakorító képzővel keletkezett. Az abszolút tő egy eredeti igenévszó ’meghajlik, ívben görbül’ jelentésű igei értékű tagja lehetett, amelynek névszói értékű tagja a →domb. A végződés a folyamatos melléknévi igenév -ú képzője, , ill. különféle igeképzők.  ∼  A dombor ’domború’  (1789: Nszt.), ’domborulat’ (1805 : NSz.), ’domb’  (1822: Wagner: Phras. 1494) a nyelvújítás idején elvonással keletkezett az igékből. Ma csupán a dombormű ’relief’  (1818: Márton J.: MNSz.–NMSz. Tŏreuta a., Tŏreuma a.) összetételben él.  ⚠  Az a magyarázat, hogy a szócsalád tagjai a →domb közvetlen származékai lennének, aligha valószínű.

☞ EtSz. domb a.; TESz. dombormű a. is; Benkő: FiktI. 98; Kylstra-Eml. 11; EWUng.→ domb