domb A: 1307 Kerekdumb [hn.] (OklSz.); 1329/ domb (Györffy: ÁMTF. 1: 154) J: 1 1307 ’természetes földkiemelkedés | Hügel’ # (↑); 2 1560 k. ’kupac; földhányás | Haufen; Erdaufschüttung’ # (GyöngySzt. 780.); 3 1604 ’daganat | Beule’ (Szenczi Molnár: Dict.) Sz: dombos 1379 ? Dumbusch [szn.] (Nyr. 94: 248); 1560 k. Dómbós (GyöngySzt. 784.)
Örökség az ugor korból. | ≡ Vog. (T.) tōmp ’halom; sziget’, (P.), (Szo.) tump ’sziget’, (É.) tåmp ’állatok orrhegye’ [ugor *tᴕmpɜ ’vmi kiugró, kiemelkedő ‹domb, sziget stb.›’]. ⌂ A szó eleji *t > m. d és szó belseji *mp > m. b zöngésüléshez vö. →dob¹. ⚠ A →dob²-vel való összefüggése kevésbé valószínű. A →tomp-pal való összefüggesztése téves. ⌂⇒ A magyarból: rom. dîmb ’domb; földből rakott halom’.
☞ EtSz.; AAPJ. 17: 20; MSzFE.; TESz.; EWUng.→ domborúUN UEW. № 1865