dolmány A: 1405 k. doman korzouag (SchlSzj. 601.); 1504 Dolomaan (OklSz.); 1511 dolman (OklSz.); 1525/ dolmány (TörtTár 1908: 84); 1527 doleman [es. nem m.]; dolleman [es. nem m.] (Bartal: Gloss.); 1530 Dalman (OklSz.); 1661 dolimán (Kakuk: ÉlOsm. 131); 1873 dómán (Nyr. 2: 518); 1905 dolománt [□] (Nszt.) J: ’zsinórozással díszített zubbony, kabát | Dolman’ Sz: dolmányos 1585 Dolmanyos (Cal. 1023)

Oszmán-török eredetű. |  ≡  Oszm.  (R.) dolaman, dolman ’a janicsárok posztóruhája; vörös posztóköpeny’ [< oszm. dola- ’körülteker’].  ≋  Megfelelői a balkáni nyelvekben is megtalálhatók.  ⇒⌂  A magyarba katonai ruhadarabként került át. A szó első magyar írásos adata előtti létezése mellett szólhat a lat.  (h.) dulmanica ’egyházi ruhadarab’.  ∼  A (R.) dolama ’dolmány’  (1520: OklSz.) a szbhv. dolama ’ua.’ átvétele.  ⌂⇒  A magyarból: ném. Dolman; ang. dolman; ol. dolman; or. дoлoмaн; finn dolmaani; stb.: ’huszárdolmány’.

☞ EtSz.; TESz.; Kakuk: ÉlOsm. 130; EWUng.→ atilla